Kulturális szocializálódós hétvége

Ez lehet hogy hosszú bejegyzés lesz, de szerencsére tartalmas hétvégém volt.

Már pénteken elkezdődött a hétvége, Giles-szal színházba mentünk. 

Valamelyik nap pont az idei évad színházi előadásairól beszélgettünk (hogy mit kellene megnézni) és ő kissé célzatosan megemlítette, hogy hátőő lesz 1 darab a Gemma Artertonnal (női olvasóim kedvéért: ő játszik az első Daniel Craig-es Bond filmben és az idei nyári Perzsia hercege és a Titánok harca című filmben)... Gondoltam jó, akkor fele karácsonyi ajándék kipipálva. Másnap reggel megnéztem a jegyeket és már csak aznapra (csütörtök) vagy másnapra (péntek) voltak szabad helyek utána nem, pedig a darabot január 8-ig játsszák. Hát jó, gyors döntés után megvettem az utolsó előttieket, így kötöttünk ki a színházban. 

A darab nem mellesleg Ibsentől a Master Builder (magyarul Solness építőmester). Egy kis színházba mentünk Angel közelében, ez az egyik kedvenc környékem Londonban. 1 óra 45 percig tartott a darab, ami egyáltalán nem volt hátrány, mert a kissé unalmas ra sikeredett. A színészek igazán jól játszottak, de egyszerűen nem lehetett kivel azonosulni, Gemma karaktere kissé őrült volt (pláne a végére), és nem is lehetett tudni, hogy mik a motivációi...

Szombaton délután folytatódott a program a Treasures from Budapest (Kincsek Budapestről) című kiállítással, amelyen a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő festményeket (egy részét gondolom) lehetett megtekinteni a Royal Academy of Arts épületében. Már kb 2 hónapja szemezek a plakátokkal, ugyanis egyrészt a hely közvetlen közelében dolgozom, másrészt otthon nem mentem el megnézni a képeket és mostanában nem is fogok és most volt az utolsó esélyem, mert a kiállítás csak december 12-ig tartott.

Azt még hozzátenném, hogy nem vagyok egy múzeumba járó típus, a fotók kötnek le egyedül, minden másba belefáradok, szóval ne számítsatok műértő elemzésre. :) Az első 3-4 terem nem is igazán tetszett, mindenféle Jézusos-Kisjézusos-Szűzmáriás képek voltak, ezekkel engem a világból ki lehet kergetni. Utána persze érdekesebb lett, az utolsó 5 terem kifejezetten tetszett, voltak rajzok Da Vincitől, festmények El Grecotól, Goyától és még 1 Monet is volt.

Munkácsy - Liszt Ferenc

Amit a legjobban hiányoltam az több magyar kép, mert láttam kb. kettő Munkácsy-t és Színyei-Merse Pál-t akiket még ismerek is (és eszembe jutott, hogy újra el kellene olvasnom a Munkácsyról szóló könyvet) és még 1-1 magyar nevet véltem felfedezni. Ja, és persze ott volt a Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című Csontváry kép is, ami nekem csak azért volt csalódás, mert a másik cédrusos képét szeretem, a Magányos cédrust... 

Több tájképet is el tudtam volna képzelni, mert egyrészt Magyarország erről is híres és nem hiszem hogy nincs pár gémeskutas tehéncsordás kép a Nemzetiben, és igenis emlékszem hogy vannak nagyon szép lemenő napos - magányos tanyások is, és nekem épp ezek a kedvenceim. Kellemes csalódás volt viszont a portré-terem, márpedig én nem vagyok valami portrérajongó, viszont majdnem az összes nagyon kifejező, élethű és érdekes kép volt, ahol akaratlanul is azon kezd el gondolkozni az ember, hogy vajon milyen tulajdonságai lehettek a lefestett egyénnek a képe alapján, vajon ki lehetett ő, mit csinált, mit gondolt?

A kedvencem: Színyei Merse Pál - Pacsirta

Lényeg a lényeg, másfél órás múzeumlátogatás után a végkimerülés határán voltunk (én fél órát bírok egyhuzamban, nyavalygás nélkül), és nekem biztos megvolt az éves adagom festményekből... :) A következő állomás a Winter Wonderland volt (aka Karácsonyi vásár, csak a sok nemzetiség miatt akik nem ünneplik a Karácsonyt, nem lehet annak hívni, nehogy diszkriminálva legyenek...) ahol a Mariannal-Robival és az Anitával találkoztunk. 

Hát igen, nagyon okos ötlet volt szombaton estére, pláne enyhe időben megszervezni ezt a programot, ugyanis annyian voltak, hogy csak araszolni lehetett az elején. Pár lépés után képzeljétek, egy magyar stand-ba botlottunk, ahol kenyérlángost, halászlét, túrós csuszát halpaprikással, gulyáslevest, somlóit (!!) és egyéb finomságokat árultak. A többiek kipróbálták a halászlevet (vegyes vélemények) meg a somlóit, mi később a túróscsuszás-halpaprikást, ami finom volt. Ma is oda keveredtem ebédszünetben, és a hortobágyi palacsinta esett áldozatomul... :) A probléma csak az, hogy a minőségéhez képest elég drága, de egy ilyen vásárra, otthonra éhező magyaroknak és különlegességekre éhező londoniaknak pont megfelel.

Ittunk pár forralt bort is végre - nagyon finom volt - és sétáltunk sokat. A rendezvény nagyon hangulatos, sokkal jobb mint tavaly, van élő zene is 2 helyen, különböző stílusban, ezen kívül lehet táncolni-bulizni, enni-inni, felülni mindenféle körhintára, hullám-és szellemvasútra, gravitációs félelmetes izére és mini London-Eye-ra, persze ha az embernek van elég pénze.

Az est végével karácsonyi ajándékokat cseréltünk a csajokkal (mert már nem igazán látjuk egymást idén :( ), és hazametróztunk. 10re értünk haza, én olyan fél 11kor bedőltem az ágyba " nem bírom tovább, nekem vízszintes pihenés kell!" felkiáltással. Giles kb 1-kor próbált kikönyörögni, hogy esetleg sminket eltávolítani-fogat mosni ha sziveskednék... Röpke fél óra nyavalygás után sikerült is véghez vinnem eme tetteket. 

Vasárnap délutánra pedig a lakótársammal beszéltük meg, hogy iszunk 1 pohár bort és főzünk valamit. Az az igazság, hogy már elég régóta itt lakom (8 hónap és még nincs kilátásban költözés - eddigi rekord!) de sosem sikerült valami közös programot kitalálnunk. Tény, hogy én sem mindig vagyok az a szociális típus, a hétvégéim nagyrészét a pasimmal töltöm, amikor pedig itthon vagyok, akkor a sorozat-elmaradásaim próbálom behozni, vagy újabban 1-1 könyvbe temetkezem (komolyan mondom mostanában elhatalmasodott rajtam az olvasási láz) és ki sem dugom az orrom a szobámból. A lakótársam (Cecile - francia) pedig phd-zik, azaz állandóan ír-olvas-könyvtárban van, és kikapcsolódásnak ő is sorozatokat néz. Ő szokott főzni, és mindig jól elcsevegünk a konyhában, de utána mindenki megy a maga dolgára. Van 1 másik lakótársam is (Marie - ausztrál), aki nem iszik, kevésbé szociális és néha beszólogat erre-arra. Ő most nem is csatlakozott, pedig kínáltuk. Szóval pizzáztunk, boroztunk, elcsevegtünk, persze hogy későn kerültem ágyba, de jó volt nagyon kitárgyalni a világ dolgait.

Az elmúlt 2 napban tehát későn feküdtem, alig bírtam reggel kikelni az ágyból. Most a konyhában írogatok mert várom hogy a szobám felmelegedjen és egy ekkora bejegyzést asztal mellett csak kényelmesebb megírni. Ma fél napom a főnököm karácsonyi képeslapjainak borítékolásával és címkézésével telt, csütörtökön pedig kezdődik a szokásos negyedéves meetingünk. 2 hét múlva Karácsony, és még nem vettem a Giles-nak ajándékot, jáááj!!!

Bond Noel

A Bond Noel a Bond Street-i (Old Bond Street és New Bond Street) luxusboltok összefogásának eredményeképpen létrejött karácsonyi rendezvény, amelynek keretében felkapcsolják az utcán a karácsonyi kivilágítást, és hivatalosan is megkezdődik a karácsonyi visszaszámlálás. Mindemellett adományokat gyűjtenek egy kórháznak, van tombola és a boltok hosszabbított nyitvatartással, ajándékokkal várják a vásárlókat.

Ahogy pár bejegyzéssel korábban említettem, már nagyon vártam az idei Bond Noel-t, mert a tavalyi nagyon hangulatos eseményként maradt meg az emlékezetemben. Az egész utcát lezárják az autósok elől és különböző attrakciók várják a nézelődőket, pl rénszarvas-simogató, karácsonyi énekesek, zsonglőrök és a legjobb, hogy műhó hullik mindeközben (oké, most valószínűleg mindenkinek elege van a sok hóból, de november közepén még hiánycikk és nagyon hangulatos).  Este 6-kor kapcsolják fel a fényeket, amiben általában egy közepesen híres színész vagy műsorvezető asszisztál. Tavaly Anna Frielt kérték fel, aki épp akkor játszott a Breakfast at Tiffany's színházi előadásban, azelőtt Kelly Brook színésznő volt a szerencsés. Ja,és tüzijáték is van.

Az idei Bond Noel sajna nem volt valami nagy szám, elsősorban azért, mert 5 perccel 6 előtt elkezdett esni az eső, és a munkatársaim elhúzták a csíkot a legközelebbi pub-ba, plusz valami rádiós műsorvezető volt a felkapcsoló, aki számomra kicsit sem érdekes... Időközben rájöttem, hogy tavaly a Giles-szal találkoztunk és sétáltunk végig az utcán, utána pedig a Mariannékkal ültünk be valahova, idén ez sem jött be. Szóval összességében nem voltam elájulva, de talán majd jövére jobb lesz.