A busz meg a sor

Mióta ilyen hideg idő van, de leginkább azóta hogy pár héttel ezelőtt meghúzódott a térdem, inkább preferálom a buszozást mint a gyaloglást. A Victoria Stationnél szállok föl mindig, amiről azt kell tudni, hogy London egyik, ha nem a legforgalmasabb vasút-és metróállomása és buszpályaudvar is egyben. Ezzel csak a reggeli embermenyiséget akartam érzékeltetni.

Ezárt történt, hogy első alkalommal, amikor félig kómásan a buszmegállóhoz értem, nem kicsit meglepődtem a nyugodtan, libasorban álló embereken. Itt ugyanis érkezési sorrendben lehet fölszállni a buszra, a tömeg tényleg türelmesen vár amíg sorra kerül - senki nem tolakszik, hanem mindenki elbattyog az akár a 20 méterre lévő sor végére is. Valahol az emlékeim mélyén felmerengett a Mars tér és az ottani pénteki mészárszék, amikor egyesek csak úgy élvezetből jól megtolták a tömeg hátulját, hadd lapuljunk. Az is igaz, hogy először értetlenkedtem egy sort, mert az angolokat lehet néha bamba birkáknak titulálni akik az ellenkezés legkisebb jele nélkül mindig azt csinálják amit a rendszer előír, de a második napon rájöttem hogy ez így tényleg sokkal gyorsabb, hatékonyabb módszer.

Annyit tennék még hozzá a történethez, hogy azért itt sem mindenhol van így, bár összességében sokkal érzékenyebbek/fogékonyabbak az angolok az érkezési sorrenddel kapcsolatban, mint mi magyarok. :) És az sem elhanyagolandó tény - még mielőtt valaki elkezdi hogy lám - lám, mi miért nem tudunk így viselkedni - hogy itt egy személy csak a felszállókat koordinálja, tehát egy ember csak azért kap fizetést, hogy a busz ajtaja mellett álljon, és a tudatlanokat a sor végére küldje vagy az értetlenkedő turistákat útba igazítsa.

Sötét van!

Helló!

Most nincs konkrét témám, de gondoltam írok egy kicsit, mert már nem takarózhatok azzal, hogy jajj, nincs kedvem a blog.hu-val szenvedni. Viszont most töltöttem el másfél órát minimum hogy tökéletesítsem a dizájnt, remélem tetszik.

A cím az óraátállításra utal, gondolom ezt mindenki kitalálta. Tegnap hazafelé gyalogolván szembesültem a délutáni sötétséggel, ami nem volt nagy meglepetés mondjuk, viszont nem számítottam arra, hogy a Green Parkban alig van közvilágítás. Néhány lámpa sorakozik, de nem azon a szakaszon, ahol tulajdonképpen az emberek járnak. Nem attól tartok hogy kirabolnak, mert forgalmas útszakasz, hanem egyszerűen attól hogy orra bukok vagy nekimegyek valakinek...

Egyébként voltunk Párizsban is, még a nyáron említettem szerintem, hogy ha minden jól megy, akkor én is mehetek, és minden jól ment. :) Csütörtökön reggel indultunk Eurostarral és péntek reggel jöttünk vissza. Eredetileg délután lett volna egy prezentáció, este pedig vacsi, de a szervező nagyokosok 2 héttel az esemény előtt eldöntötték, hogy összekötik a prezentációt a vacsorával. Mivel sok országnak már előre le volt foglalva a repjegye-vonatjegye, "kénytelenek voltunk" egy délutánt semmittevéssel tölteni, hát istenem... :) Igazából találkoztunk egy csajjal, aki régen a mi irodánkban dolgozott és most az szemüveg részleg marketing osztályán van, elmentünk egy olasz(!!!) étterembe (mert a Creperie-ben amit kinéztünk nem volt hely), utána volt 1-1,5 óránk várost nézni, úgyhogy elsétáltunk a Palace Vendome-hoz, onnan föl az Operához, utána vissza a hotelbe (ami a Madeline-hez volt közel), közben láttuk a sztrájkolókat is, rengetegen vonultak az utcákon, nem tűntek veszélyesnek, habár az is igaz, hogy jó sok rendőrt lehetett látni mindenütt. 

Este a prezentáció és a vacsi is jól sikerült, a vacsora nagyon ötletesen volt elkészítve, és utána buliztunk is - french-style. Ami azt jelenti, hogy a party 60-as 70-es évek dalaival kezdődött, de nem ám disco meg rock and roll, hanem Baby Love és társai, és utána sem lett jobb. A 80-as évek még szörnyűbb volt, néha egy kis Dr. Alban Sing Halleluja-javal keverve a 90-es évekből (ezen pl én nosztalgiáztam egy sort). 2-2 Beyonce és Black Eyed Peas számon kívül "kortárs" zeneszám nem igazán szerepelt a DJ repertoárjában. Ettől eltekintve sikerült fél 1re visszaérni a szállodába és egész jól éreztük magunkat, köszönhetően a jófej báros pasinak, aki kérdezés nélkül töltötte újra a pezsgőspoharainkat minden alkalommal. :)

Szóval összességében minden jól alakult, de egyáltalán nem volt holiday feelingje az útnak, mert egyrészt én szerveztem a hotelt és a vonatjegyeket és volt egy kis stresszrajtam, hogy mindenkinek minden megfeleljen, másrészt mégiscsak munkatársakkal voltam egész végig, plusz a főnököm főnökének a főnökének a főnöke is ott volt, szóval vigyázni kellett magunkra. Ja, és hadd ne mondjam, odafelé egy laza "hoppá, a Victoria line épp nem jár"-ral kerültem 20 perc késésbe, visszafelé a taxinak sikerült a Madeline Boulevard 12-be mennie a Waldorf Madeline helyett. Szerencsére akkoris elértünk mindent simán, de azért aggódtam, na.

Mindezek után péntek délután még dolgoztunk is, plusz este a Berniékhez voltunk hivatalosak a Giles-szal, lakásavató partira. Úgy voltam vele, hogy oké, odaérünk 7-8 között, 10 körül elindulunk, éjfélre már régen az igazak álmát alszom. Ahogy én azt elképzelem... Legközelebb amikor az órámra (vagy valaki órájára, mert nekem nincs) néztem, majdnem éjfél volt, amikorra az összes utolsó metrót is lekéstük már. Sebaj, kis tervváltoztatás után nálam kötöttünk ki, így is 2 re érkeztünk haza. Azt most nem ragoznám, hogy mennyi finomságot ettünk ittunk, sajttál szőlővel, salmon (füstölt lazac)-toaston, olivabogyók, stb, stb... Plusz finom bor, jó társaság.

A hétvége hátralevő része relaxálással telt, gondolom szintén nem meglepő. :)

November végén megyünk haza egy hétre, ezt már nagyon várom, plusz a karácsonyi időszakot is itt, Bond Noel-lel (erről még írok) forralt borral, 4 nap szabival, (itt ha a Karácsony hétvégére esik, akkor az utána következő 1 vagy 2 nap munkaszüneti nap!,ídén ugye 2 - és ugyanez vonatkozik Újév napjára is :P), rövidített munkanapokkal a 2 ünnep között, sütéssel főzéssel. Ettől eltekintve semmi konkrét tervem nincs, de majd találok valamit amiről írhatok.