Céges-puccos parti a Heathrownál

A múlt hétvégén otthon voltam, ami nem volt egy egyszerű mutatvány, de azelőtt is zajlott a zélet itt Londonban. Amint az előző bejegyzésben is írtam, partira készültünk aznap este. 

Sikerült időben elkészülnünk, még a hajamat is volt időm kivasalni - ez az ami máskor valahogy mindig kimarad. Az odautat gyorsan letudtuk, mert a Picadilly line-nal innen fél óra a Heathrow. A buli a Sofitel hotelben volt, amiben az a jó, hogy a terminált egy fedett folyosó köti össze az előcsarnokkal és anélkül lehet a hotelbe jutni, hogy az embernek ki kellene tennie a lábát a hidegbe. A hotelből nem sokat láttunk, és itt kicsit sajnáltam hogy ilyen közel lakunk, ugyanis majdnem mindenki más ott is aludt, biztos nem semmi élmény volt. 

Az este elején kicsit el voltunk veszve, ugyanis a Giles is csak a közvetlen munkatérsait ismeri, én pedig azok közül is csak egy valakivel találkoztam egyszer, úgyhogy a pezsgős pincérek hajkurászásával töltöttük időnket (itt jegyezném meg, hogy nem azért mert annyit ittunk, hanem mert mindig megígérték hogy hoznak nekünk pezsgőt, de azután valahogy sosem értek oda). Később persze rájöttünk, hogy bár is van ahol lehet kérni bármit, úgyhogy innentől fogva nem aggódtunk. Időközben találkoztunk pár munkatárssal/ismerőssel, és kiderült hogy az asztaltársaságokat is úgy szervezték hogy azok üljenek egy asztalnál akik ismerik egymást. 

A vacsi finom volt, de nem túl fantáziadús, és szerintem a pasiknak nem elég laktató, úgyanis az előétel lazac volt, a főétel csirkemell valami burgonyás zöldséges körettel, a desszertre pedig már nem is emlékszem. De hát ennyi emberre biztos nehéz menüt kitalálni, mert valaki úgyis panaszkodni fog. Az este fénypontja számomra a fellépő zenekar volt, egy vonós négyes, akik klasszikusokat adtak elő vicces feldolgozásban. A nevük Graffiti Classics volt, csekkoljátok le a honlapjukat, tényleg eszméletlen viccesek voltak és nagyon profik.

Ezután táncoltunk még egy kicsit, majd szocializálódtunk is. Bekerültem a "feleségek" közé, amikor a nők már nem tudtak tovább ácsorogni a topánkájukban és leültünk csevegni. Végülis jól elvoltunk és nem volt annyira sablonos sem a beszélgetés mint amire számítottam.

Időközben a Giles elkezdett brandy-t inni, mert ingyenes volt az alkohol, aminek köszönhetően mire elindultunk haza, kissé már becsiccsentett. Szerencsére minden probléma nélkül hazaértünk, itthon még ettünk egy kicsit, egyrészt azért mert megéheztünk, másrészt mert én nem akartam másnapos lenni. Ekkorra a Giles már elég vicces állapotban volt, a konyhában  kivette a kontaktlencséjét, majd 5 perc múlva amikor átöltözött, kissé összezavarodva megkérdezte, hogy bakker, kivettem én a kontaktlencsémet? Ebből gondolhatjátok, hogy nem sikerült másnaposság nélkül megúsznia a vasárnapot. Másnap reggel még elmélkedett azon, hogy hogy jutottunk haza, rácsodálkozott hogy jéé, mi ettünk itthon, és megkérdezte, hogy kivette-e a kontaktlencséjét... :)

Hójelentés és miegymás

A titkos tervem az, hogy hétvégenként megpróbálok korábban kelni mint Giles (ami elméletileg nem nehéz, mert az ő biológiai órája 11-12 között csörög... :P ) és ezt a plusz egy-másfél órát egy fincsi kávé társaságában, Petőfi rádiót hallgatva blogírással fogom tölteni.

Itt is volt hó, de persze az otthonival összehasonlítva jelentéktelen mennyiség, de nekünk ennyi jutott a télből. Múlt szombaton este kezdett esni, és már jó előre beharangozták, hogy tessék vigyázni, időben elindulni, késésekkel számolni. Sőt, a Heahtrow reptéren (az elmúlt évek tapasztalataiból "tanulva") előre eltöröltek pár járatot, hogy kisebb legyen a fennakadás. Ja, és mennyi hó esett? Nem több mint 10 centi. Mi egy park mellett lakunk, és nagyon szép volt a kilátás szombat este, de sajna már vasárnap reggelre összejárkáltak mindent, úgyhogy nem volt értelme képeket csinálni. Délután elmentünk még sétálni, de a park kivételével már mindenhol latyakosak voltak az utak. Viszont az itteniek kreatívkodtak egy sort, ugyanis nemcsak hóembereket, de hókutyákat, eszkimókunyhót, és még egy padon ülő hó-párt is láttunk a séta során. Azóta pedig szépen lassan elfogyott mindenhonnan a fehérség (azért a parkban még foltokban megtalálható a hó).

Azt persze még meglátjuk, hogy lesz e még ráadás, de remélem nem az elkövetkező 2 hétben, ugyanis február végén repülök haza egy hosszú hétvégére!

Ma este pedig egy a Giles munkahelye által szervezett partira megyünk, nem tudom milyen alkalomból, lehet ez újévi parti, csak februárban olcsóbb helyszínt találni... Valahol a Heathrow közelében leszünk egy hotelben, remélem jó buli lesz, fini vacsival és egy kis pezsgővel/borocskával... :D

Reset

Úgy döntöttem, hogy megpróbálok életet lehelni ebbe a blogba, mert az anyukám már többször letolt, hogy miért nem írok. Na persze nem csak emiatt, hanem mert történnek is dolgok az életemben, és közlésigényem is van, csak sajnos ihletnek vagyok híján a legtöbbször. Most így a költözés (igen, újabb), főnökváltás (végre!!) és az évkezdet után lenyugodni és rendszereződni látszódnak a dolgok, úgyhogy újra belevágok az írásba. 

Itt említeném meg azt is, hogy egy másik oka a London-blogom hanyagolásának az volt, hogy indítottam egy olvasóblogot is, mert annyit olvastam-olvasok mostanában, hogy muszáj volt valahogy lejegyeznem a gondolataimat. És bár szeptember környékére - amikoris tényleg besűrűsödtek a dolgok munka és magánélet terén - ott is annyira el voltam maradva az írással, hogy azt is elkerültem az elmúlt pár hónapban. De tervezem a folytatást, pláne hogy egy jó kis könyvekkel kapcsolatos kihívás előtt állok, de erről majd később, vagy ott. 

Szerintem a lemaradásaimat apránként, kisebb bejegyzések formájában fogom pótolni, hogy rendszeresen legyen olvasnivaló, még akkor is, amikor nem történik semmi.

Bocsánat ha az ékezetek néha hiányolnak, vagy nem stimmelnek, meg sem tudom mondani mikor írtam utóljára magyar billentyűzeten.