Szóval ott tartottam hogy csütörtök és souks és felhős idő. Igazából elég későn indultunk neki a napnak (11 körül) és leginkább a souksban bolyongtunk, ekkor még próbáltuk kiismerni magunkat. Viccesek voltunk amikor egy jó nagy kör után rájöttünk, hogy jéé itt már jártunk. :) Az ezt következő napokban is mindig voltak ilyen támpontok, hogy jé, ezt a piros táskát már láttam, jé itt vagyunk a fa-állarcoknál, jé ezekről már csináltam képet... :) És ekkor történt az első alkudozásom is. Megtetszett egy szép fa gyertyatartó, és én tudatlan megkérdeztem hogy mennyibe kerül. Nem emlékszem pontosan mint mondott az eladó pasas, de valahol 60 és 100 dihram között volt az ár. És próbált rábeszélni, ha kettőt veszek akkor kapok kedvezményt. De én igazából nem akartam megvenni, mert semmi jó ötletem nem volt hogy kinek adhatnám ajándékba, pedig nagyon tetszettek. Próbáltam visszakozni hogy nem, köszönöm, nem kell, stb, stb. Itt jött a szokásos ajánlat, hogy akkor mondjak egy árat én. Pfff... (erre vigyázni kell). Oké, mondtam hogy a kettőt elviszem 60ért. Erre mondta hogy neem, ez túl kevés, és ezek szép díszesek (tényleg azok), a simákat odaadja 60ért. Mondtam nem, az nekem nem kell, vagy ez, vagy semmi. Ő persze szegény ment le az árral, én meg folyamatosan tartottam magam, hogy 60 és kész. És a legvégén amikor már menni készültünk - én tényleg otthagytam volna, ha engedi - mondta hogy oké, jólvan, 60. Háh! :) Jó érzés volt azért, de sajnáltam a pasast is, és igazából tetszettek nagyon a gyertyák és később szerencsére kitaláltam hogy a Mariannal és az Anitának adom őket. Mindenesetre nagyon örültem a szerzeményemnek és a Giles jól megdícsért utána, hogy nahát milyen ügyes voltam és mekkora szám lett hirtelen, tegnap meg hogy be voltam tojva... :)
Időközben megebédeltünk egy helyen, és azt hiszem hogy itt az ideje hogy kitérjek a marokkói ételekre is... Azt kell mondanom hogy minden amit kóstoltunk nagyon finom volt (egy kivételével), csak az a baj hogy összességében a marokkói konyha (legalábbis az amit a turistáknak kínálnak) nem túl változatos. Vannak ugye a nyársak amit első este ettünk a piacon, a kuszkusz amit mindenki ismerhet, ez létezik zöldséges, csirkés és bárányos változatban, és a tagine (ejtsd: tazsín) ami egy speciális kúp alakú agyagedényben főzött "egytálétel" hússal és zöldséggel vagy gyümölccsel megbolondítva. Pl. hagymás-mandulás-citromos csirke, vagy szilvás-olivás-bárány. Mindez finom, ízletes (a szilva és a mazsola féle dolgok nagyon jó ízt adnak neki), de véges számú variációja van. (De ha legközelebb hazamegyek Anyu, szerintem a római tálban kipróbálhatunk valami hasonlót!) Emellé lehet rendelni marokkói salátát ami apróra vágott paradicsom hagyma és még valami más keveréke, de a Giles szerint ez nem is eredeti marokkói, és a már említett kenyér. A piacon még lehetett halat kapni, és még van pár levesféle is, de ennyi. Alapvetően jókat ettünk (kivéve azt az egy alkalmat) de a végére már kicsit untuk a választékot és azt sajnáltuk hogy nem mentünk vissza a piacra vacsorázni még egyszer.
 |
| Ezen a helyen ebédeltünk |
A fent említett 2 fajta tagine ételt ettük és persze az elmaradhatatlan narancslét. Utána még bóklásztunk egy picit majd visszatértünk a szállásra. A párizsban jól bevált rendszer szerint ha késő délután 1-2 órát pihizünk a hotelben, akkor este sokkal tovább bírju és legalább este is látjuk a város. Az egyik utikönyv által ajánlott helyre mentünk amit sikerült megtalálnunk az egyik sikátor mégsikátorosabb mellékutcájában, viszont kívülről nem lehetett látni hogy hogy néz ki és mennyire van tele. Az utikönyv szerint meglehetősen giccsesen van berendezve, de úgymond ez adja az étterem báját. És tényleg, rögtön lecsaptak ránk a bejáratnál tehát már nem volt mittenni, bevezettek az étterem részbe és egy hatalmas, több részből-beugrókból álló helységbe érkeztünk. Minden asztal olyan puccosan volt megterítve (hófehér terítő, sokfajta kés-kanál-villa, selyemszalvéte a pohárban, hogy azt hittük, jesszus mennyibe fog ez kerülni? Gyorsan megnézük az étlapot a biztonság kedvéért és teljesen normális, a piacihoz közelítő árakat találtunk, úgyhogy maradtunk. Sajnos nagyon kevesen voltak, ezáltal még furábbnak hatott a hely, de azért jól elvoltunk. Én kuszkuszt ettem, a Giles pedig valami tagine-hoz hasonlatos dolgot - azt hiszem tangiának (ejtsd: tandzsía) hívják és kihagytam a felsorolásból, de majd most... Szóval ez is egy darab húst jelent megsütve-főzve (ez esetben inkább főzve), de ezt az egészet egy agyagkancsóban készítik a kúp alakú tálféleség helyett. És igazából a kuszkusznak is több változata van, mert amit a legtöbben esznek az a gyors változat amit csak leöntünk vízzel vagy párolunk és 10 perc alatt kész, de az igazi kuszkuszt órákig kell öntözni, párolni, leönteni, stb. És itt ettem olyat ami sokkal de sokkal puhább, apróbbszemű mint az amit mi szoktunk csinálni.
Nos, ennyi volt a csütörtök. Elnézést hogy apránként haladok de én nem tudok egyszerre nagyon sokat írni, szóval ismét: folytatása következik.
