A múlt hétvégén otthon voltam, ami nem volt egy egyszerű mutatvány, de azelőtt is zajlott a zélet itt Londonban. Amint az előző bejegyzésben is írtam, partira készültünk aznap este.
Sikerült időben elkészülnünk, még a hajamat is volt időm kivasalni - ez az ami máskor valahogy mindig kimarad. Az odautat gyorsan letudtuk, mert a Picadilly line-nal innen fél óra a Heathrow. A buli a Sofitel hotelben volt, amiben az a jó, hogy a terminált egy fedett folyosó köti össze az előcsarnokkal és anélkül lehet a hotelbe jutni, hogy az embernek ki kellene tennie a lábát a hidegbe. A hotelből nem sokat láttunk, és itt kicsit sajnáltam hogy ilyen közel lakunk, ugyanis majdnem mindenki más ott is aludt, biztos nem semmi élmény volt.
Az este elején kicsit el voltunk veszve, ugyanis a Giles is csak a közvetlen munkatérsait ismeri, én pedig azok közül is csak egy valakivel találkoztam egyszer, úgyhogy a pezsgős pincérek hajkurászásával töltöttük időnket (itt jegyezném meg, hogy nem azért mert annyit ittunk, hanem mert mindig megígérték hogy hoznak nekünk pezsgőt, de azután valahogy sosem értek oda). Később persze rájöttünk, hogy bár is van ahol lehet kérni bármit, úgyhogy innentől fogva nem aggódtunk. Időközben találkoztunk pár munkatárssal/ismerőssel, és kiderült hogy az asztaltársaságokat is úgy szervezték hogy azok üljenek egy asztalnál akik ismerik egymást.
A vacsi finom volt, de nem túl fantáziadús, és szerintem a pasiknak nem elég laktató, úgyanis az előétel lazac volt, a főétel csirkemell valami burgonyás zöldséges körettel, a desszertre pedig már nem is emlékszem. De hát ennyi emberre biztos nehéz menüt kitalálni, mert valaki úgyis panaszkodni fog. Az este fénypontja számomra a fellépő zenekar volt, egy vonós négyes, akik klasszikusokat adtak elő vicces feldolgozásban. A nevük Graffiti Classics volt, csekkoljátok le a honlapjukat, tényleg eszméletlen viccesek voltak és nagyon profik.
Ezután táncoltunk még egy kicsit, majd szocializálódtunk is. Bekerültem a "feleségek" közé, amikor a nők már nem tudtak tovább ácsorogni a topánkájukban és leültünk csevegni. Végülis jól elvoltunk és nem volt annyira sablonos sem a beszélgetés mint amire számítottam.
Időközben a Giles elkezdett brandy-t inni, mert ingyenes volt az alkohol, aminek köszönhetően mire elindultunk haza, kissé már becsiccsentett. Szerencsére minden probléma nélkül hazaértünk, itthon még ettünk egy kicsit, egyrészt azért mert megéheztünk, másrészt mert én nem akartam másnapos lenni. Ekkorra a Giles már elég vicces állapotban volt, a konyhában kivette a kontaktlencséjét, majd 5 perc múlva amikor átöltözött, kissé összezavarodva megkérdezte, hogy bakker, kivettem én a kontaktlencsémet? Ebből gondolhatjátok, hogy nem sikerült másnaposság nélkül megúsznia a vasárnapot. Másnap reggel még elmélkedett azon, hogy hogy jutottunk haza, rácsodálkozott hogy jéé, mi ettünk itthon, és megkérdezte, hogy kivette-e a kontaktlencséjét... :)
